Igazából eldöntöttem, hogy az életazacskónkívül nem lesz egy énblog vicces, aranyos, humoros, szomorú, tanulságos, élvezetes, olvasható történetekkel, de ha EFOTT jegyet lehet nyerni vele, ráadásul kettőt - hát az ember azért elgondolkodik rajta, fog egy konyhakést, a háta mögé rejti, szembenéz az elveivel, rámosolyog, odamegy hozzá átölelni és szépen hátbaszúrja. Mivel az elvek olyanok, mint a végbélgáz: az ember tartja, ameddig tudja. Na, de ez nem erről szól, hanem arról, hogy akarok jegyet nyerni az EFOTT-ra, ezért írok és semmi másért, - nem, nem érdekel a világhír, a rajongók meg minden (úgyis az lenne, hogy totalitárius rezsimet építenék ki, annektálnánk csomó országot, aztán valami katonai puccsal megdöntenék a hatalmamat), - persze a szokásos optimizmussal nekiidnulva: úgysem sikerül. De akkor térjünk a lényegre. Mondjuk nem lesz egy HC Andersen szintű stuff. De akit jobban érdekel, a tovább után kiderül.
Konkrét, kiemelt eseményt nem említenék, lévén, hogy a két Egyetemisák és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján, amin eddig részt vettem - valamiért eléggé összefolytak az események és történések, meg ha már lúd legyen kövér - vagy mi. Szóval aki tovább bírja olvasni kaphat egy nagyjából élményszerű betekintést az EFOTT világába.
Szóval a többiek voltak a velencei EFOTT-on, azt hiszem, az 2005-be volt. Mondták milyen jó - már amire emlékeznek belőle - jó, hát akkor mondatam, hogy jövőre énisénis. Aztán 2006 nyara, megvettük a jegyeket - többi fesztiválhoz mérten, szerintem nem is drága. Az akkori EFOTT-ot az általam is látogatott Pannon Egyetem rendezhette, és szerintem a legeslegjobb helyszínt találta az egész rendezvény lebonyolításához. Persze a Zamárdival szembeni Tihanyi Apátságban gondolom annyira nem örültek, mert szerintem kajak áthallatszott az egész. De a zamárdi szabadstrand szerintem perfect choice volt. Mivel haverok azt mondták, hogy "fúhát a velenceinél órákat kellett sorbaállni" gondoltuk most okosak leszünk, és majd jól megmutatjuk a Világnak mekkora IQ-nk van és odamegyünk nyitás előtt.
Esküszöm még sötét volt amikor elindultunk, leértünk Zamárdiba - viszont megdöbbenve konstatáltuk a tényeket, amikor a fesztivál konkrét helyszínére értünk. Akkor még bizakodtunk amikor olyan reggeli 5 óra körül pár rokker szállingózott az ABC-k között, de amint közeledtünk a konkrét helyhez, ahol a kapunak kellett volna lennie: WTF?! Volt egy szép nagy Actros valami félpóttal, amin színpad darabok voltak, meg 3-4 biztonsági őr, de ők sem vitték túlzásba a dolgokat - reggeliztek meg ilyenek. Óriási ötlet mondom, de legalább nem tömegben meg 45 fokban tűző napsütésen várunk órákat, hanem kicsit hűvösebben, elsőként a tömegbe, - viszont változatlanul pár órát. Azt hiszem 9 órakor, vagy 10-kor volt kapunyitás, szóval pár óra tömény unalom várt ránk. De konkrétan mi voltunk az első efottozók, akik beálltak a sorba. Hozzátartozik, hogy - ugye volt az aszfaltcsík, egy kisebb árok, azontúl meg voltak a securitysek, akik már számbeli fölényben voltak velünk szemben. Gondoltuk várunk, 1-2 óra múlva jöttek már fesztiválozók is, akik persze előrébb rakták a cuccukat, dehát, gondoltunk azon már ne múljon. Én személy szerint utálok várni, a többieket pedig mentálisan készítette ki a várakozás. Persze, közrejátszott, hogy fél 7-kor már nem is volt olyan hűvös, 8-kor pedig már egyenesen kánikula volt. Aztán akkor kezdett fokozódni a helyzet. Fényképezéssel múlattuk az időt, aztán az tűnt fel, hogy az első képeken még nincs semmi furcsa, az utolsókon pedig már Barni körül valami fémkordon van. Akkor jöttünk rá, hogy előttünk - vagy hát gyakorlatilag mellénkrakták a kordont, de a bejáratát kicsit arrébb. Ott meg már többen is voltak. Mondhatni jól benéztük, de mivel közelgett a kapunyitás, már azért feszültebbek voltunk. Meg ugye 40 kg-os táskával meg két sátorral az ember annyira nem navigál könnyen a tömegben, úgyhogy, gondoltuk, most ez jutott osztályrészül. Mikor megindult a tömeg - mert, hogy 10-re már az volt, mi is elszántan lökdöstünk mindenkit, csak, hogy 5 perccel előbb bejussunk. Persze ilyenkor nem megy könnyen, lévén, mindenkinek megnézik a csomagját, kés, lőfegyver, alkohol, (0,5 dl-nél nagyobb űrtérfogatú folyadék), illetve kereskedelmi mennyiségű élelmiszer után. Aztán olyan fél órával a kapunyitás után, pár kék-lila-zöld folttal bejutottunk az előttünk elkerített területre.
Azért még mindig benne voltunk a TOP200-ba talán, ami azért elég gyenge ahhoz képest, hogy elsők voltunk akik "sorba" álltak. Ekkor, hogy minél hamarabb szabaduljunk a cucctól, a kempingezésre kijelölt hely felé vettük az irányt, persze azért közbe úgy lazán azért megismerkedtünk az infrastruktúrával. Még válogathattunk is, hogy akarjuk lerakni a HQ-t, végül úgy döntöttünk, hogy a kordon előtt állítjuk fel a hídfőállást. Remek választás volt, mert az x ezer négyzetméterre eső 3 fa közül az egyik ott volt. Az annyira nem is zavart, hogy konkrétan kar vastagságű áramkábeleken kell aludni majd. Viszont a látvány kárpótolt, ahogy kinéztél a sátorból látni lehetett egy kordont - azon keresztül meg a Tihanyi Apátság templomát. Aki volt Zamárdiban, tudja, milyen. Erre ébredni reggel dél után pár órával igazán jó volt. De, miután üzemképessé tettük az állandó főhadiszállást elmentünk körbenézni milyen a felhozatal a hölgyekből, meg akkor már ettünk is egy gyrost meg egy hideg sört a nagy izgalmakra - mondanom sem kell, hogy a 35 fokban már egy sörnek is jótékony hatása van. Ezután valamiért visszaindultunk a sátrakhoz, de azt úgy gyakorlatilag fél óráig kellett keresni, annak ellenére, hogy a 3 fa közül az egyikhez raktuk - mivel, egy óra alatt már gyakorlatilag egy fél négyzetméter szabad hely nem maradt, már egymást érték a sátrak, a feszítőkötelek összessége meg egy igen kifinomult és komplikált akadálypályát képezett a sátrak között megmaradt sávok között.
Az étkezési lehetőségekre nem lehetett panasszal élni, egész jó volt a kínálat, olyan igazi strandos-büfés-főtt kukoricás-lángosos-hamburgeres-gyrosos alternatívák voltak - nekem gyakorlatilag a földi paradicsomot jelentette. Az árszínvonal sem volt nagyon elrugaszkodva a realitástól, mondhatni, tűrhető árak voltak. Az infrastruktúra is egész jól meg volt szervezve, persze - tegye mindenki a szívére a kezét és mondja, hogy ő kedveli a TOI-TOI-t - azért voltak határesetek, de bevallom egy ilyen szintű fesztiválnál, ahol ennyi ember van nem mindig lehet kifogástalanul kielégíteni az igényeket. A fürdés is egy ilyen mobil konténerben történt, de meglepő, hogy még melegvíz is volt. Jó az kicsit sokkolt, hogy úgy takarították a TOI-TOI-t, hogy kitárták az ajtaját, és egy nagynyomásúval megküldték - de ennek ellenére volt aki közvetlenül a mobil WC mellett sátorozott, de gondolom nem perverzióból, hanem az alternatívák hiányának szükségéből.
A szervezők gondoskodtak róla, hogy aki már 2-kor felkel, az ne unatkozzon a 7-8-9 körül kezdődő koncertekig, voltak kiállítók is. Nekem egyedül a Honvédség és a ZMNE standja maradt meg. A honvédek marha jó fejek voltak. Volt kiállított BTR is, amibe bele is másztunk, sőt mitöbb, még a lövegtoronyba is bemásztam és még irányíthattam is. A sétányon eléggé megilletődve nézték a járókelők, hogy egy 14,5 mm-es nehézgéppuska követi őket. Aztán voltak még kiállítva fegyverek, amiket kézbe is lehetett venni, olyanok, mint pl. AK-47, 1-es Gepárd, meg ilyenek, sőt, engem egy MIG-29-es pilótaülésbe is beszíjjaztak, meg a szuperszónikus repülésekre tervezett sisakot is rámerőszakolták. Nagyon jó stand volt, jó fej emberekkel, - akár még be is soroztak volna a helyszínen. Voltak még kiállítva itt katonai G-Mercik, állati nagy hangfalakkal, amiből Rammstein szólt, szóval, szimpatikusak voltak a srácok. Meg ezzel szemben volt a Paintball pálya. Itt első nap kaja után nyomtunk egy Team Deathmatchet, na ez már nem volt olyan olcsó. Mivel csak hárman voltunk kellett szerezni még embereket, - de mivel Barni mindenképpen csajozni akart (nekem akkor nem volt szabad, de mint mindig, utólag kiderült, hogy mégis azt kellett volna) ezért kerestünk női nemű egyedeket akik vonzódnak egy kicsit Barni, meg a Paintball felé is. Merő szerencse, hogy nem kellett sokáig menni, a szomszéd sátorban lévő csajok kaphatóak voltak erre. Miután 1-2 óra alatt jelentősen könnyítettünk a pénztárcánkon, összeszedtük magunkat a koncertekre. - Ja, ezen bekezdés első mondata körül kellett volna elkezdenem, hogy nagyon nagy flash volt, hogy lehetett a Balatonban fürdeni - de így végigolvastam és nem hinném, hogy kisebb erőfeszítéssel meg lehetne oldani, hogy logikailag összefüggően bele tudjam illeszteni a szövegkörnyezetbe, úgyhogy marad ez, vagy a lábjegyzet. Szóval nagyon-nagy pirospont ezért. Mondjuk este nem lehetett, mert elég szigorú biztonsági alkalmazottak figyeltek rá, hogy aki már több egy, vagy több hidroxilcsoportot tartalmazó szerves vegyületet nagy százalékban tartalmazó folyadékot ittak mint vizet, ne fulladjanak meg - meg ilyenek.
A koncertekért is érdemes volt ugyan kimenni, mivel voltak nagyon jó hazai előadók, nekem különösen a Bikini és a Republic volt emlékezetes, de voltak tribute zenekarok is, amik igazán jó hangulatot adtak. Igazán chilled out pillanat volt pl. amikor Guns 'n' Roses-t játszottak a nagy színpadon, és tök sötétbe, valami parti bár mellett lehetett ülni a köves Balaton-parton, jéghideg sör fogyasztása közben. De volt pl. Linkin Park tribute is, pár hidroxilcsoport megkötése után az ember észre sem vette, hogy nem Chester Bennington meg Mike Shinoda van a színpadon a Linkin Parkkal, hanem a Piknik Park (nem vicc) zenél éppen. Csak az volt a furcsa, hogy a számok közötti intermezzoban magyarul beszéltek.
A nagy koncerteknek olyan 2-3 körül volt vége, ekkorra már mindenki eléggé jól érezte magát, mondhatni kellően relaxálva volt. A sétányon ilyenkor sem állt meg az élet, bőven volt nyüzsgés. Elalvásnál jobban zavart a szédülés, mint a reggel 5-kor még mindig dübörgő hangfalak által, a hallható tartományban kibocsátott rezgéshullámok. Az ember ilyenkor hall, vagy lát olyanokat is amire, biztos, hogy sokáig fog emlékezni. Például, amikor egy tök idegen kérdezi meg tőled, hogy nem-e tudom, hogy hol lakik, meg, amikor azt magyarázzák egymásnak, hogy "a mi sátrunkhoz úgy kell eljutni, hogy jössz egyenesen, és az első fánál, amit onnan ismersz meg, hogy részegen nem tudsz rajta átmenni, jobbra fordulsz, janem, balra". Meg vicces volt nézni, ahogy mindenki kicsit betintázva ballag a sátrak között, és random eltűnnek a fűben a sátrak között, - a vietkong csapdákhoz hasonlóan felállított feszítőkötelek miatt.
Másnapra sem jobb a helyzet, egyrészt, forog még minden, másrészt még mindig korán van. Legdurvább az volt, amikor arra ébredtem, hogy kinézek a sátorból, olyan szürkés még minden, távolban a szép Tihany, Barni pedig ül a mobil kerítés betontalpán és "Menjünk boltba!" felkiáltással üdvözöl. Persze szemmel láthatóan ő is szédült, de még az időérzékét is elvesztette, mivel csak reggel 6 volt. Aztán mire nagyjából kijózanodtunk lefürödtünk, meg az ilyen kötelező körök után kb. 150 efottozóval megtámadtuk a helyi élelmiszer kiskereskedést. Valami üdülőövezetben megreggeliztünk, és mivel nem lehetett bevinni semmit, így hát cselhez folyamodtunk. Nagybevásárlás után én a parti sétányra mentem, ahol a sátrunk volt - de a kordonon kívülre, többiek a kerítésen belülre és nemes egyszerűséggel átdobtam a kerítésen a zsákmányt, aztán én is becsekkoltam. A többi nap is koncertekkel, bizonyos százalékik alkoholt tartalmazó termékek elfogyasztásával, balatoni fürdéssel, meg a csinos lányok utáni keresgéléssel ütöttük agyon az időt.
A fesztivál vége előtt egy nappal miután nem maradt pénzünk, erősen amortizáltak, és demoralizáltak voltunk így - Ákost hátrahagyván, persze neki erről nem szóltunk - elindultunk a Zamárdi Train Stationre, ahol el akartunk indulni Székesfehérvárra, de mivel a Mistral Nemzetközi Gyorsvonat laza két és fél órát késett - így mégse. Aszalódtunk egy kicsit a napon - egész EFOTT-on úgysem volt árnyék, akkor itt miért lenne. Azon csodálkozok, hogy bőrrák meg minden nélkül sikerült megúszni - persze akkor még nem volt ekkora ózonlyuk meg, UV-B sugárzás, meg globális klímaválzotás. Mire eljutottunk 'fehérvárra, utolsó jó magyar forintjainkat is beleöltük egy-két sajtburgerbe meg fél liter jég - 3 deciliter fanta citrom kombinációjába. Mivel a vonatállomás meg a buszmegálló a város két legtávolabbi pontja, Isten még ezzel is büntetett. Mikor kiértünk a buszpályaudvarra legnagyobb megdöbbenésünkre csak egy dózer meg pár száz köbméter kiásott föld volt a helyén. Egy kedves járókelőtől megkérdeztük, hogy az úticélunk, Mór, vagy az új buszmegálló van-e közelebb, aztán tájékoztatást kaptunk az ideiglenes buszmegálló hollétéről. Persze a Mór-Székesfehérvár, Székesfehérvár-Mór járatokról legendákat meg rémtörténeteket lehetne írni, laza 40 percet megint vártunk, égtünk a Napon. Gyakorlatilag a buszjegy kifizetése után 20 Ft-om maradt. De már csak 25 km és gyalogolhatok 3 km-t hazáig, és már ottvagyok. Visszaérve Mórra viszont megdöbbentünk, hogy nincs nyüzsgés, élet... Kicsit lehangoló volt és mentünk volna vissza. Otthon leraktam a cuccom, és... *******, most mit csináljak................?
Következő EFOTT-ot kihagytunk, mert, ja, messze volt, nem volt túl vonzó a Vekeri-tó, meg éppen akkor dolgoztam is, meg ilyenek, úgyhogy az skippelve lett, de a dunaújvárosira '08-ban elmentünk, igaz már csak ketten. De aztán Ákos is ott volt. Persze, tudtuk, hogy ott lesz, mit kiderült - fel is hívta a Barnit, hogy menjünk nulladik napra is, de miután Barni megtudta Ákos telefonszámát - tudta, mit nem kell felvenni.
Fehérvárról mentünk Sztálingrádba, most is a Magyar Állami Vasutak jóvoltából, de olyan vadnyugatias tájakon át, hogy azt hittem elvesztünk. De a vonat csak nem téved el, ha már defektet sem kap. A szerelvényben már kialakult köztünk és a többi utas között kétirányú kommunikáció, ebből kiderítettünk, hogy a vonaton utazók 3/4-e EFOTT-ra jön. Kicsit sokkolt, mert akkor mennyit fogunk már megint várni... Aztán a Dunaújvárosi megapályaudvaron örömmel fogadtam el valakitől egy szórólapot miután láttam, hogy EFOTT van ráírva. Ezen az állt, hogy van ingyen buszjárat, mert, hogy a Szalki-sziget az kicsit messze van attól, ahonnan mi partra szálltunk a vonattal. Eddig minden jó - gondoltuk gyerekesen és naívan, aztán megjött az EFOTT XPRESS. Az Ikarus már egy múzeumi tárgynak is régi lett volna, meg mintha a kipufogó is kifújt volna egy két helyen, de egy kis CO nem árt - a növények is abból élnek, - nem is lett volna túl sok bajom vele, de a busz úgy érkezett, hogy tele volt. Egy határozott "MIEZ" felkiáltás után a buszsofőr kinyitotta az ajtót, aki fent volt, éppen, hogy ki nem esett emiatt, aztán a két tömeg nézte egy kicsit egymást, majd a busz elindult valahova. Egészséges életfelfogással, "na, egy kis séta nem árt", ketten Barnival elindultunk a busz után. Persze azt egy körforgalomban szem elől tévesztettük, úgyhogy volt 4 választásunk, merre menjünk, nyilván mivel a negyedik az volt, ahonnan jöttünk, ez korlátozódott háromra. Páran a tömegből utánunk jöttek, egy pillanatig úgy éreztem magam, mint Mózes. Aztán egy járókelőt megkérdeztünk, hogy merre lehet a Szalki-sziget, határozottan mutatta merre, gondoltam "zsííííír", aztán a "habár kicsit messze van" mondat kicsit letört, dehát, buli van, kibírjuk. Elindultunk "arra", aztán feltűnt, hogy nem annyira frekventált helyen vagyunk, meg szoktam néha fuvarozni is, és gyanúsan hasonlított ez is, ilyen iparterületekre kivezető útra. Követőink kezdeti morálja alábbhagyott, főleg amikor egy kisteherautó megállt, mondta, hogy eléggé gyanús neki ez a sok hátizsákos ember, meg hallotta, hogy lesz valami összejövetel a szigeten, ami a másik irányba van, de nagyon messze. OMG. Barni elkezdett stoppolni, és meglepő, a harmadik autó meg is állt. Egy Fordos kolléga, egy idősebb úriember felvett minket. A többiek GPS-es mobillal álltak a buszmeg-be, mi meg gyorsan becuccoltunk az autóba. Az út volt egy jó 10 perc autóval, miközben a kedves úriember arról beszélt, hogy Dunaújváros helyében szégyelli magát meg előre elnézést kér, hogy olyan helyen rendezi a város, meg az egyetem a rendezvényt. Mikor kiértünk még pénzt sem fogadott el a fuvarért, nagyon meglepődtünk, hogy azért még vannak jóarcok.
A becsekkolás itt könnyen ment, útközben láttunk egy, a városunkból ismerős szélesebb társadalmi körben megbecsült és elismert személyt, (nem azért fogalmaztam így mert szerintem jó, csak a, "menő gyerek" kicsit szimpla meg nem túl stílszerű megfogalmazás) aki lakkcipőbe, meg öltönyben ment be, hát nem tudom mire számított. Miután egy "?"-t feltettem magamnak, bementünk egy egész hangulatos hídon a szigetre, ott egy tisztásra értünk. Egész jól meg volt tervezve a színpadok, sörfaluk, kereskedelmi egységek elhelyezése. A sátrat nem igazán sikerült jó helyre elhelyezni. De a pozitívum, hogy volt egy jó kis általános iskolás táborozás feelingje, - mert konkrétan egy olyan táborban voltunk. A higiéniai egységek is erre a célra épített betontömbökben voltak, persze messze nem tudta kielégíteni a látogatók igényeit, - nem a színvonal, sokkal inkább a mennyiség terén.
Koncertek itt is fantasztikusak voltak, főleg a Bikini és a Republic, ami most egymás után következett. Eszméletlen jó volt a hangosítás, és a live performance, nagyon nagy élmény volt. Kocsmákban itt is jól fel lehetett készülni hangulat-ügyileg a koncertekre, és még a sétálóutcában kaptunk (vettünk) anti-hangover port is, ami tényleg hatott, hiszen fejenként 5 vodka és 6-7 sör után sem volt semmi jele a másnaposságnak. Első egy-két nap el is tellt jóidőben, vidáman, aztán harmadik éjszaka bibliai méretű esőzés volt, de mivel bent tomboltunk Dévényi Tibi bá'-val a retro slágerekre, így nem zavart, egészen addig amíg ki nem kellett menni, meg átcsatangolni a fél világon a sátorig. Mivel az embernek nincs kedve ugye bőrig ázva, átázva aludni - főleg egy sátorba, gondoltam tolok egy zuhanyt. Valamiért meglepődtem, hogy nincs melegvíz, nemtudom miért, mert előtte sem volt. Persze itt is lehetett hallani furcsa dolgokat - mint általába ott, ahol vannak módosult tudatállapotban lévő, értsd: részeg emberek - pl. amikor üvöltve konstatálták, hogy "valaki belesz*rt a piszuárba!", na ez a mondat kifejezetten megmaradt az emlékezetemben. Szóval a fesztiválhangulat bőven megvolt, csak az időjárás volt kicsit lehangoló. Aztán nem kicsit volt lehangoló, hanem elrontotta az egész fesztivált, reggel arra ébredtünk, hogy "MEIN GOTT WAS IST GESCHEHEN?!" aztán miután Barni bizonygatta, hogy Csernobil az '86 augusztusban volt, én meg mondtam, hogy kajakra április 25-26, rádöbbentünk, hogy csak ezt a tevékenységet tudjuk folytatni, lévén, hogy esik a rohadt eső. Miután a Camp Radio-ban meghallottuk, hogy ez nem is változik, egymásra, aztán a pénztárcáinkba néztünk. Miután mind a kettőnk harapott egyet az ajkán és morgott egy "mhh"-t, megint egymásra néztünk: "Azt mondod?" "Ja." És elkezdtünk pakolni. Alig tudott a víz a felszedett sátor helyére befolyni, valaki (két helyes lány) máris okkupálta a területet.
Persze azért ennyire nem volt rossz a DÚV-i EFOTT, de lehetett volna jobb is. Példál igazán megengedhették volna, hogy nemis a Dunába, de legalább abba a kis tóba lehessen fürödni. Mert csináltak egy szép kis plázst, de bemenni azt nem volt szabad. Elszórakoztunk egy kicsit az XBOX-os standon, vettünk egy polót, aztán kimentünk. Kifele egy igen vonzó lány megkérdezte honnan szereztem a szalmakalapom, (ha regisztráltál egy autóipari beszállító standján, kaptál egyet, - de szerintem leírhatom, hogy a Bosch-nál, mert a Ford-ot is leítam, na mindegy) - ami szerintem undorító sárga volt, de lényeg, hogy nem cinikusan kérdezte, szóval lehet valakinek tetszett. Aztán levadásztunk egy taxit, aki elvitt minket a buszmeg-be. Szokás szerint persze várnunk kellett. Ismét irány jó öreg Fehérvár. De mire Mórra értünk verőfényes napsütés volt. Pénzünk meg semmi.
Aki volt EFOTT-on, az tudja, miről volt szó, aki meg nem, az meg feltétlenül menjen és vegyen rá jegyet. MOST! Főleg, ha úgy gondolod magadról, hogy vonzó egyetemista lány vagy (hehe).
Úgy nagyjából ennyi, ha idáig elolvastad fogadd őszinte gratulációm. Ha meg tetszett, szervezz valami tüntetést, hogy én nyerjem meg az EFOTT jegyeket, ha meg nem tetszett írj kommentet, hogy, az EFOTT mottóval éljek, "csak szabadon". De tudod, köpködni csak stílusosan meg szellemesen.
Ha elolvastad örülök, de a jegynek még jobban örülnék - ha már az elveimet ilyen csúnyán elárultam. Valamelyik EFOTT-on találkozunk! Minden jót!
P.S.: még képeim is vannak róla de azt Barni személyiségi jogaira való tekintettel nem rakom fel. Az Ákosé annyira nem érdekelne.
